felvilágosodás és nemzeti ébredés Magyarországon – A 18. század második felében az európai periféria többi országához hasonlóan Magyaror­szágon is kezdenek elterjedni a felvilágosodás eszméi. A legfontosabb közve­títő a Habsburg felvilágosult abszolutizmus központja, Bécs volt. A magyar felvilágosodás első kiemelkedő képviselője, Bessenyei György összekapcsolta a felvilágosodás gondolatát a magyar nemzeti törekvésekkel. Bessenyei és társai célul tűzték ki a műveltség minden ágának, a tudománynak, az okta­tásnak, a közéletnek és a társas életnek teljesen magyarrá tételét. Ehhez azonban a nyelvet meg kellett újítani, alkalmassá kellett tenni a korszerű műveltségi tartalmak kifejezésére. Ezt a célt valósította meg a nyelvújítás mozgalma az egységes nyelvi norma, az úgynevezett irodalmi nyelv megterem­tésével. Bessenyei, Kazinczy és követőik munkássága nyomán kibontakozott – egyelőre a rendi társadalom keretei között – a magyar nemzeti mozgalom első, kulturális szakasza, amelyben a magyar nyelv megújítása mellett a ma­gyar szépirodalom megteremtése, a nemzeti történetszemlélet kialakítása, valamint a nemzeti kulturális intézmények (múzeum, könyvtár, színház, Tu­dományos Akadémia) és eszközök (folyóiratok) létrehozása volt a legfőbb cél­kitűzés. A felvilágosodás hatására nemcsak a magyar nemzeti kultúra kiala­kulása indult meg, hanem kezdetét vette a nemzeti ébredés a történeti Ma­gyarország többi népeinél is, elsősorban a horvátoknál, szerbeknél, szlová­koknál és románoknál.