Galileo Galilei – sz. 1564, h. 1642, a tudományos forradalom egyik fő­szereplője, itáliai fizikus, matematikus, csillagász, a modern értelemben vett tudomány egyik megteremtője. Elevetette az arisztotelészi természetfilozófia alapelveit, egyben megalapozta a megfigyeléseken, kísérleteken és ma­te­ma­ti­kai számításokon alapuló tudományos módszert. A mozgások kutatása során fölfedezte a szabadesés törvényét, a tehetetlenség elvét. Alapvető ered­mé­nye­ket ért el a hajítások, az ingamozgás, a statika és hidrosztatika kutatása terén. 1609-ben kezdte el csillagászati megfigyeléseit a saját maga szer­kesz­tette távcsővel. Föltárult előtte, hogy lényegesen több égitest létezik, mint korábban gondolták. Felfedezte a Jupiter holdjait, a Vénusz fázisait, a Hold felszínének domborzatát. Másokkal együtt ő kezdte távcsővel vizsgálni a nap­foltokat, melyekről (többi csillagászati eredményeihez hasonlóan) rajzokat is készített. Csillagászati munkássága arról győzte meg, hogy Kopernikusz he­li­o­centrikus rendszerének nem csupán geometriai, hanem fizikai jelentőséget is kell tulajdonítani: a Föld nem a világ középpontja, csak az egyik bolygó. Megállapításait az egyház elítélte. Galileit nézeteinek megtagadására kény­sze­rítette, és meghurcolta. Legfőbb művei: Il saggiatore (1623), Dialogo sopra i due massimi sistemi del mondo tolemaico, e copernicano (1632), Discorsi e di­mostra­zioni matematiche, intorno a due nuove scienze... (1638).