atomfizika – Azoknak a fizikai ismereteknek hazánkban elterjedt közös megnevezése, amelyek feltárják az anyag diszkrét alkotórészeit és a közöttük ható elemi kölcsönhatásokat. E kölcsönhatások a kvantumfizika átfogó keretében nyílvánulnak meg. Az atomfizika három fő témaköre közül az atom- és molekulafizika 10^-10 m méretskálán és elektronvolt (eV) nagyságrendű ener­giákon a kémiai elemeknek és vegyületeiknek tulajdonságait vizsgálja az infravöröstől az ultraibolyáig terjedő tartományt lefedő elektromágneses sugár­zással. Ezek az ismeretek meghatározóak a kondenzált anyagok (szilárd tes­tek, folyadékok) tulajdonságainak értelmezésében. Széles az atom szerkezeti stabilitására és gerjeszthetőségére vonatkozó jelenségek gyakorlati alkalma­zása. A magfizika területe az atomok pozitív elektromos töltésű, 10^-15 m méretű magjának szerkezete, az azt stabilizáló erős kölcsönhatás és a magok bomlásáért felelős gyenge kölcsönhatás kutatása, továbbá technikai al­kal­ma­zá­saik (nukleáris energiatermelés; izotópok). Jellemző energiatarto­má­nya a millió elektronvolt (mega-elektronvolt, MeV). A 10^-15 m alatti méreteken, egy­ben millió MeV felett zajló folyamatok bizonyítják, hogy az atommag alkotó­részei (a proton, a neutron) kvarkok állnak. Az atom negatív töltésű alko­tó­ré­sze, az elektron a leptonok családjának tagja. A kvarkok és leptonok köl­csön­hatá­sai tartoznak a részecskefizika vizsgálódási körébe. A magfizika és a részecskefizika nélkülözhetetlen a csillagászat és a kozmológia alap­kér­dé­se­inek megválaszolásában.