plazmaállapot (ionizáció) – Az anyag negyedik (halmaz)állapota, a Földön kevésbé gyakori (villámlás, láng, gázkisülési csövek), de a látható univerzum 99%-a plazmaállapotban van. A plazma szót ionizált gázokra I. Langmuir alkalmazta (1929). A plazma elektronok és ionok (elektronjaiktól részben vagy egészében megfosztott, ionizált atomok) halmaza, melynek fenntartásához energia (termikus, elektromos, vagy pl. erős lézerfény) szükséges. A plazma kinetikus hőmérséklete és sűrűsége széles tartományban változhat (10³–10⁸ ºK; 10⁶–10³⁰ részecske/m³). Elektromos és mágneses térrel a plazma tulaj­donságai térben és időben szabályozhatók. Forró plazma anyagi falakkal nem érintkezhet, ezért befogásához mágneses falakat és tükröket kell alkalmazni. A plazma elektromágneses sugárzó is, amelynek spektruma azonban eltér a feketetest-sugárzástól. A plazma fizikai tulajdonságait a mag­ne­to­hid­ro­di­na­mika írja le. Napjainkban is széleskörű plazmakutatás folyik az univerzum mélyebb ismeretére, új gyártási eljárások és műszaki termékek (fényforrások, plazma-kijelzők) kialakítására és az emberiség számára oly fon­tos kontrollált magfúziós energiatermelés megvalósítására. Egy ilyen fú­zi­ós reaktor lehet a tokamak, melynél egy toroid-csőbe zárt deutérium-tricium gázkeverékben ma­gas hőmérsékletű plazmát hoznak létre nagy áramot indu­kálva abban, mely fűti azt és ugyanakkor össze is nyomja a pinch-effektus hatására.