neurolingvisztika – az emberi agy szerkezete és az emberi nyelv nyelvta­nának szerkezete közti összefüggéseket, valamint az agy működése és a beszédprodukció, beszédértés megszerveződése közti összefüggéseket ku­tatja. Alapvető kérdésfeltevései a következők. Milyen szerkezetű a nyelvtan reprezentációja az agyban? Milyen kapcsolat van a nyelvtan részei (lexikon, szintaxis, fonológia, jelentés) és az agy szerkezete között? Milyen sajátos­ságokkal bírnak azok a neuropszichológiai mechanizmusok, mentális progra­mok, amelyek a nyelvtani reprezentációkat aktiválják a beszédprodukció és beszédértés folyamatai számára? Mi teszi lehetővé, hogy az elvileg korlátlan kombinációs lehetőséget tartalmazó nyelvtant használni tudjuk az emberi munkamemória korlátozott kapacitása mellett? Mindezt úgy foglalhatjuk össze, hogy a neurolingvisztikai kutatások a nyelvi kompetencia és perfor­mancia viszonyán értelmezik a struktúra és a funkció közti oksági viszony általános problémáját. A neurolingvisztika számára fontos empirikus forrá­sokat jelentenek az afáziás vizsgálati személyek által produkált adatok.