alvás, álom – Az alvás filogenetikailag ősi magatartásforma. Mozgásos in­aktivitás és az érzékszervi ingerek feldolgozásának háttérbe szorulása jel­lemezik. Emlősöknél és madaraknál két, élettanilag és az ember esetében szubjektíven is élesen elkülönülő formája ismert: a testi-lelki regenerációval összefüggésbe hozott lassú-hullámú alvás vagy NREM (non-rapid eye move­ment – gyors szemmozgások nélküli) alvás és a REM (rapid eye movement – gyors szemmozgásokkal jellemezhető) alvás. Előbbit az agy vérátáramlásának globális csökkenése és elektromos aktivitásának lassú, szinkronizált hul­lám­formákba rendeződése, utóbbit pedig az ébrenléthez hasonló szintű vér­áramlás és azzal társuló magasfrekvenciájú elektromos aktivitás jellemzik. A REM alvást ezen kívül gyors szemmozgások és nagymértékben csökkent izom­tónus kísérik, innen a »paradox alvás« elnevezés. A két állapot alvás­ciklusokba rendeződik. A REM alvásból való ébresztések az esetek kb. 80%-ában álombeszámolókhoz vezetnek, míg a NREM-ből való ébresztések az ese­tek alig több mint 40%-ában eredményeznek felidézhető tudattartalmakról szó­ló beszámolókat. Utóbbiak gondolatszerűbbek és érzelmileg sem­le­ge­sebbek a REM-ben létrejövő és a természetes körülmények között felidézett álmoknál.