klinikai pszichológia – A pszichológia alkalmazott ága, amely a lelki működések zavaraival foglalkozik. Kutatja, leírja, definiálja a pszichés rend­ellenességek természetét, értelmezési kereteket kínál és intervenciós mód­sze­reket dolgoz ki a zavarok korrigálására. Elsősorban a pszichológiai alap­tudományok által felhalmozott ismereteket használja fel tárgyának meg­ha­tározásához: az általános és kísérleti pszichológia által leírt normállélektani jelenségeket; a személyiséglélektan által kínált különböző értelmezési ke­re­teket; a fejlődéslélektani ismereteket a normál érési-fejlődési folyamatokról; valamint a társas kapcsolatok és társas viselkedés szabályszerűségeinek szo­ci­ál­pszichológiai leírását. – Hatókörét tekintve egyének, családok, illetve csoportok, szervezetek működési zavaraival is foglalkozik. A klinikai pszi­chológus feladata a patológiás lélektani jelenségek, folyamatok diag­nosz­tizálása (pszichodiagnosztika), a megfigyelt tünettan értelmezése az emberi psziché működéséről kidolgozott különböző paradigmák mentén, valamint a feltárt rendellenességek pszichológiai eszközökkel – a pszichoterápia kü­lön­böző módszereivel – való korrigálása a személyiség/csoport lélektani egyensúlyának helyreállítása érdekében. Intervenciós lehetőségei mind a megelőzés, mind a pszichoterápia, mind pedig a rehabilitáció területén ér­vé­nye­sülnek. A klinikai pszichológiai munka szoros interdiszciplináris kap­cso­lat­ban áll a pszichiátria, a szociológia, a pedagógia, a filozófia, ill. a teológia területeivel.