buddhizmus – A történeti Buddha tanításán (dharma) alapuló két és fél évezredes spirituális és bölcseleti hagyomány, az öt világvallás egyike. A tan lényege a Négy Nemes Igazság, amely kimondja, hogy a lét szenvedés, ennek oka a létszomj, amelynek kioltásával megszűnik a szenvedés is. Ez a teljes megszabadulás, ekkor valósul meg a nirvána, a vágyak »ellobbanása«. Az ere­deti buddhizmus tagadja a lélek létezését, elveti a szertartásokat, a teológiai spekulációkat, s az isteneknek sem tulajdonít jelentőséget, ellenben nagy hangsúlyt fektet a meditáción keresztüli megismerésre. A külső világ helyett a tudat működésével és természetével foglalkozik, mivel ezt tartja a megsza­badulás kulcsának és eszközének. Erre épül a buddhista filozófia és etika is. A buddhizmus két nagy ága a théraváda (hinajána) és a mahajána. Az előbbi az eredeti tanokat inkább megőrző konzervatív irányzat, amelynek szentirat­gyűjteménye a Tipitaka (»Hármas kosár«). A mahajánát már komplex mitológia, hatalmas panteon és rituális formalizmus jellemzi, számtalan új szent irat­tal és gazdag kommentárirodalommal. Belőle alakult ki a harmadik ágnak is tekinthető, mágikus elemekkel kevert tantrikus buddhizmus, a vadzsrajána. A buddhizmus Asóka idején (Kr. e. 268–231) gyakorlatilag India államvallásává lett, ám idővel kiszorult szülőföldjéről. Ugyanakkor elterjedt Közép- és Dél­kelet-Ázsiában és a Távol-Keleten. S habár az iszlám Közép-Ázsiából is ki­szorította, ma a nyugati világ egyik kedvelt divatvallása. A buddhizmus a különböző országokban igen változatos formákban van jelen, mivel mindenütt a helyi kulturális viszonyokhoz alkalmazkodott. Így jött létre többek között a tibeti és mongol lámaizmus, a kínai hua jen, a csan, ez utóbbiból a japán és koreai zen stb.