közoktatás – A közoktatás az élethez és a differenciált munkavégzéshez szükséges ismeretanyagnak és annak átadásának állami kézben való össz­pontosítása. A görög és római iskola, a középkori egyetem előzményei után a közoktatás a nyugati kultúrában fokozatosan előtérbe került a magán- és az egyházi oktatással szemben, jóllehet az utóbbiaknak mindmáig igen jelentős szerepük maradt az oktatás egészében. A tartalmi súlypontok a klasszikus műveltség oktatásától a gyakorlati élettel szoros kapcsolatban álló ismeret­anyag tanítása felé, illetve az adatgazdag tárgyi tudás megszerzésétől a kész­ségek és a kreativitás fejlesztése felé tolódtak el. A magyar közoktatásügy az oktatás minden szintjén a német iskolarendszer magyar viszonyokra adaptált változatának tekinthető. Legfontosabb történeti mérföldkövei a Mária Terézia által kibocsátott 1777-es Ratio Educationis és az 1868-as Eötvös József-féle népoktatási törvény. Az előbbi állami fennhatóság alá vonta a katolikus egy­ház kezében levő oktatásügyet, az utóbbi pedig bevezette az ingyenes és kö­telező népoktatást. Demokratizálódásával és ingyenességével az alsó-, a közép- és a felsőfokú közoktatás mindkét nem és minden társadalmi réteg előtti nyitottságra, egységesülésével az egyes iskolai végzettségek egyenér­tékűségére és átválthatóságára törekszik.