érzékleti kódolás – az érzékleti modalitásokat közvetítő érzékleti rend­sze­rek teszik lehetővé a világban előforduló egyes energiaváltozások pl. szín­ként, hangként, ízként, vagy illatként való észlelését. Az érzékleti rend­szerek első eleme a receptor, mely képes mechanikai (pl. hang), elektromágneses (pl. fény) vagy molekularis szintű rezgések fizikai energiájának felvételére. Bármely tipusú fizikai energiáról van is szó, a receptor és a hozzá tartozó idegsejtek ezt az energiát elektrokémiai energiává, az idegsejtek tüzelési min­tá­zatává alakítják. Az agy ezt a tüzelési mintázatot értékeli, és egyér­tel­mű kapcsolatot teremt a fizikai inger valamely aspektusa és az idegi aktivitás valamely aspektusa között, aminek eredményeként létrejönnek az elemi ér­zékletek (pl. hangmagasság, szín, illat). Az érzékleti kódolás kutatásának fő kérdése, hogy pontosan hogyan jön létre ez az egyértelmű kapcsolatteremtés az idegsejtek aktivitása és az érzékleti információ között. A kérdés egyik aspektusa a receptorok eltérő típusú környezeti energiák felvételére való spe­cializálódása, a másik pedig a receptorokon túli idegsejtek együtt­mű­ködése az egyes érzékleti modalitásokon belüli diszkriminációs képesség biztositására. Egyre elfogadottabbá válik az a nézet, miszerint az érzékleti kódolás folyamatát nagyban elősegiti az agy által végzett valószínűségi mo­del­lezés, amely a világ természetes statisztikáján alapul.