érzékleti modalitás – Világról való ismereteink érzékszerveinken ke­resz­tül jutnak el hozzánk. Hagyományosan ötféle emberi érzékszervet, s igy öt­féle érzékleti modalitást különitünk el: látás, hallás, érintés, szaglás, íz­lelés. Ez a felosztás azonban bővithető: az érintés hagyományos értelmében vett érzékleti modalitása nem tartalmazza a testünk felszínéről, izületekből, izmokból, belső szervekből származó érzékleteket, a fájdalom- és hőér­zé­kelést és a testhelyzet-érzékelés képességét (ezeket ma testérzékelésként emlegetjük); a szaglás érzékleti modalitása nem tartalmazza a feromonok szociális és szexuális szignálként való érzékelésének képességét. Va­la­mennyi érzékleti modalitás saját receptorkészlettel rendelkezik. A receptorok az érzékleti kódolás során a világban előforduló energiaváltozásokról tu­dó­sitják az agyat (igy például hallás esetén a hanghullámok mechanikai ener­giájának változásáról). A receptorok csak adott típusú változásokra rea­gál­nak, ahol a változás típusát (pl. egy adott hullámhossz-tartományon belül) a gének, az egyed korábbi tapasztalatai, valamint jelenlegi figyelmi állapota határozza meg. A különböző érzékleti modalitások az agykéreg különböző területeit aktiválják. Johannes Müller 19. sz.-i fiziológus szerint az érzékleti modalitások specifikussága a receptorok által ingerelt idegrostok mi­nő­sé­gé­től függ. A mai nézet szerint nem az idegrostok, hanem maguk a fizikai in­gerek hozzák létre az érzékleti modalitások s az észlelés specifikusságát.