vallásfilozófia – ágazati vallástudomány, egyben a filozófiának a vallási fogalmak és jelenségek világával, a hívő meggyőződés és a vallásos szemlélet intellektuális értékelésével foglalkozó területe. Ennek megfelelően a vallás­filozófia feladatának tekinti a transzcendens vallási tárgyak és viszonyok létének és mibenlétének, a hitben adott tanítás igazságának és igazolható­ságának elemzését, filozófiai istenérvek és istenbizonyítékok megalkotását, a filozófia és a teológia, a hit és az értelem közötti viszony természetének tisztázását. A bölcseleti gondolkodás szinte egész történetét végigkísérő vallásfilozófiai elméletek választéka ennek megfelelően a vallási állításokat elfogadó és alátámasztani kívánó teista elméletektől a vallási világot egé­szében elutasító vallásfilozófiai ateizmus különféle irányzataiig, iskoláiig terjed. A különféle vallásfilozófiai elméletek sorát áttekintő modern felosz­tások szerint egyes vallásbölcseleti iskolák Platón nyomán magát a vallást is a filozófia egyik formájának tekintik; egy másik, teológiai vallásfilozófiának nevezhető értelmezés a vallásfilozófia feladatának – Szent Ágostontól Aqui­nói Szent Tamáson át Kantig – a vallási igazságok alátámasztását szánja. Az utóbbi két évszázad erősen szekuláris vallásfilozófiái ezekkel a hagyományos modellekkel szemben a vallást a gondolat történeti fejlődése egy formájának (Hegel), a lét jelenségvilága leírásának (vallásfenomenológia) vagy a hit nyelvi formái analízisének (Carnap, Wittgenstein) tekintik.